Nemrég látott napvilágot a hír, mely szerint Kelet-Afrikában több mint tízmillió ember élete forog veszélyben - az óvatosabb becslések szerint is nagyjából Magyarországnyi ember éhezik és szenved a harmadik világ e csücskében.

A legrosszabb a helyzet az ENSZ szerint Szomáliában van, a kontinens szarván elhelyezkedő országban ugyanis minden harmadik ember nem jut elégséges táplálékhoz.

Csak idén tízezernél is többen haltak meg az aszály és a fegyveres konfliktusok miatt, ilyen súlyos helyzetre pedig legutóbb még a polgárháborútól sújtott Szomáliában is csak 1992-ben példa.

Szomáliaiak ezrei hagyják el az országot, és menekülnek Kenyába és Etiópiába, a "röghöz kötött" gyermekek harmada alultáplált, a segélyszervezetek pedig nagyon nehezen képesek elérni a leginkább érintett déli területeket.

A világszervezet nemrég éhínséggel sújtott területnek nyilvánította Szomália több régióját, mi, magyarok pedig bár szörnyülködve figyeljük az eseményeket, el sem tudjuk képzelni, hogyan is segíthetnénk a majd' hatezer kilométer távolságban élő embertársainkon.

"Ez a mi háborúnk"

Az 1990-es évek elején az akkor még mindössze harminc éve független Szomáliában súlyos polgárháború tört ki, az ország egyes részei kinyilvánították a függetlenséget, a déli területeken pedig komoly belviszályok törtek ki a központi hatalom széthullása miatt.

Az anarchiában a különböző területek (Jubaföld, Szomáliföld, Puntföld), klánok hadurai összefogtak az országot irányító Sziad Barré diktátor ellen, aki épp akkor fejezett be egy háborút a szomszédos Etiópiával. A hatalmi játszmák során a hadurak hol egymással, hol egymás ellen viszálykodtak, Szomáliát pedig újabb hosszú évekre háborúba taszították. Pusztító, kegyetlen belháborúba.

A nemzetközi diplomácia tehetetlen volt, és bár az ENSZ békefenntartó csapatokat küldött Szomáliába, az egyik hadúr, Mohamed Farrah Aidid és iszlamista erői 1993-ban szembe mertek szállni velük. A megtámadott ENSZ-csapatok segítségére siető Egyesült Államok gyorsan és precízen szerette volna megoldani a helyzetet - ahogy A Sólyom végveszélyben című filmben is láthattuk, fájó kudarcot vallottak.

Az Egyesült Államok és az ENSZ végül kivonta csapatait az országból, Aidid halála után pedig az amerikai kormányzat igyekezett támogatni azokat a hadurakat, akik az iszlamista erők ellen harcoltak, ezek a törekvések azonban nem végződtek túl sikeresen.

2006-ban a szomszédos Etiópia kénytelen volt bevonulni, és megtámadni az Iszlám Bíróságok Szövetsége által vezetett területet és kormányzatát. Az etióp hadsereg kiűzte az iszlamistákat a fővárosból, Mogadishuból; az akciót az Egyesült Államok légicsapásokkal támogatta.

Az Iszlám Bíróságok Szövetségét sikerült visszaszorítani, a helyzet azonban még most is zavaros. A központi hatalom gyengeségét kihasználó, és a közeli vizeken garázdálkodó kalózokról pedig még csak szót sem ejtettünk, sokak számára ugyanis az jelenti a problémát, hogy az aszály veszteségeket okozott  a növénytermesztésben és az állatállományban.

Az élelmiszerárak Szomáliában és a környező országokban is 50-230%-kal növekedtek, a gázolaj ára pedig 20-30%-kal. Ők valóban rosszabbul élnek, mint pár éve...

 Nemzetközi milliók

A világ nem figyelheti tétlenül a szenvedést, és bár tudjuk, hogy a háború a hatalmak számára nagyobb üzlet, mint a jótékonykodás, mégis, sokan próbálnak segíteni.

Kína idén már 16 millió dollárt adott az ENSZ Világélelmezési Programjának, a WFP-nek, hogy az élelmiszereket juttasson el Szomáliába, a tervek szerint ez 1,5 lmillió éhezőn segíthet az országban.

Szintén pénzt adott Kuvait, Szabah al-Ahmed al-Jabar al-Szabah emír egymillió dolláros segéllyel szeretné támogatni a szárazság elől menekülőket, az uralkodó emellett kérte a Nemzetközi Iszlám Jótékonysági Szervezetet, hogy szervezzenek kampányt a szomáliai áldozatok javára.

Az Egyesült Arab Emírségek küldöttsége élelmiszert osztott Mogadishuban, ahol 55 táborban mintegy 350 ezer menekült él rendkívül rossz körülmények között. Az Emírségek által küldött szakértők szerint a táborokban aggasztó a zsúfoltság, és nincsenek biztosítva az alapvető higiéniai és egészségügyi ellátások sem.

Augusztus közepén a török miniszterelnök is ellátogatott Szomáliába; Recep Tayyip Erdogan volt az első nem afrikai vezető, aki Mogadishuban járt a polgárháború kitörése óta. Erdogan elmondta, hogy országa beruházásokkal segítene a nehéz helyzeten, s nagykövetséget nyitna Szomáliában azért, hogy a külföldi segélyeket jobban koordinálják.

Utóbbira szükség is lehet, a segítség célba érésével kapcsolatban ugyanis egyre több kritika fogalmazódott meg "szakmai körökben". Panaszkodtak a nemzetközi segélyszervezetek, akiknek a munkáját a központi hatalom gyengesége és a fegyveres konfliktusok rendkívüli mértékben megnehezítették, és persze panaszkodtak Szomáliában is.

Abdiweli Mohamed Ali miniszterelnök egyenesen azzal gyanúsította meg az ENSZ-t, hogy a világszervezetnél hátráltatják a segélyek megérkezését, ezeket a vádakat persze nem győzték cáfolni; a Világélelmezési Program szóvivője elmondta, hogy mindennap szállítanak ételt Mogadishuba, és csaknem háromszázezer ember élelmezéséről gondoskodnak.

A leginkább pozitív csalódást azonban az Egyesült Államok kormánya szolgáltatta. Miután kiderült, hogy iszlamista terrorszervezetek elkobozzák a segélyeket, több segélyszervezet elgondolkodott a távozáson. Az amerikai kormány végül garanciákat adott, s megígérte, hogy nem vonják felelősségre a szervezeteket, ha kiderül, hogy önhibájukon kívül terroristák étkeztetéséről gondoskodtak, sőt...

Akkor is támogatni kell az éhezőket, ha ezzel közvetve az al-Káidát támogatják.

Oly távol...

Az éhezőkön pedig nemcsak a különböző országok kormányai és a segélyszervezetek, de a távol élő hétköznapi emberek is segíteni akarnak. Ki így, ki úgy...

Augusztusban Michael Durant, a hírhedt 1993-as mogadishui akcióban lelőtt egyik Black Hawk-helikopter pilótája úgy nyilatkozott, hogy szerinte nem volt szerencsés kivonni az Egyesült Államok katonáit Szomáliából. "Hiszem, hogy folytatni kellett volna a harcot Szomáliában, amely borzalmasan szenvedett akkor is. Lehetőségünk volt segíteni" - mondta Durant.

Ha fegyverrel nem is, de mi, magyarok is segíthetünk az afrikai országban uralkodó súlyos helyzeten, ehhez pedig csupán egy "közvetítőre" van szükségünk.

Ilyen "közvetítő" például az UNICEF Magyar Bizottsága, mely élelmiszert, gyógyszer és oltóanyagot szeretne eljuttatni a szomáliai gyerekeknek. A világszervezet ezer forintból már két zacskó speciális tejport, háromezer forintból harminc csomag, vitaminnal és ásványi anyaggal dúsított mogyorókrémet, tízezer forintból pedig kétszáz adag vakcinát vásárolhat és juttathat el a szenvedőknek.

A Magyar Református  Szeretetszolgálat is adománygyűjtést indított az éhezők megsegítésére, s felvette a kapcsolatot a helyi és környékbeli országok szervezeteivel, valamint a Child Air Somalia-val. Mindkét szervezet nagyon komolyan gondolja szándékát, ezért is reméljük, hogy sikerrel járnak.

Szerettünk volna videót is mellékelni a bejegyzéshez, azonban nem találtunk olyat, mely ne lett volna túlságosan felkavaró, ezért csak annyit tudunk ajánlani, hogy akit érdekel a téma, keressen rá valamelyik videómegosztón.

Az UNICEF magyarországi igazgatójával, dr. Bábel Tamással a Szabad Föld készített interjút - a beszélgetés ezen a linken érhető el.

Egy kis segítség az adományozóknak:

UNICEF Magyar Bizottság - OTP 11705008-29913358 számú számlaszám, jelige: Amina

Magyar Református Szeretetszolgálat - CIB BANK 10702019-85008898-51100005 számú számlaszám, jelige: Életmentés Szomáliában